Lila hagyma

A lila hagymát sokan csak dísznek vágják a salátába, pedig többről van szó. Az íze enyhébb, édeskésebb, mint a sima hagymáé, és ezt a nyelveden érzed meg igazán: kevésbé csíp, inkább a természetes édessége marad meg utána. Válogatáskor a héja legyen feszes, fényes, lilás-vörös árnyalatú, a hagyma maga kemény tapintású, nyomásra nem enged. Ha puha, ha a tetején zöld hajtás bújik ki, vagy ha a vágásnál nyálkás, az már öreg, kerülendő darab.

Van egy tévhit, amit hallok újra és újra: a lila hagymát csak nyersen szabad enni, mert főzve elveszti az értelmét. Nem igaz! Enyhe édessége pirításban, lassú dinsztelésben csak felerősödik, még akkor is, ha közben a jellegzetes lila szín megkopik, szürkés-kékes árnyalatot ölt. Aki ezt a tévhitet követi, az vagy mindig nyersen tálalja, és csodálkozik, hogy csípős marad a vendégnek, vagy éppen nem meri megsütni, pedig egy jó pirított lila hagyma a legtöbb húsos ételt feldobja. Száz grammja mindössze 44 kilokalória, szóval bátran bánj vele bőkezűen.