AI fotóGnocchi csirkével és chorizóval
Gyors, egytálas gnocchi étel csirkével, chorizóval és zöldségekkel, sütőben sajttal megsütve.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 70 g Chorizo szeletelve
- 1 db Vöröshagyma finomra vágva
- 400 g Csirkehús kockákra vágva
- 3 gerezd Fokhagyma összenyomva
- 50 g Aszalt paradicsom finomra vágva
- 1 csokor Bazsalikom friss
- 1 tk. Édesköménymag
- 300 g Cukkini durvára reszelve
- 2 db Szárzeller durvára reszelve
- 400 ml Alaplé
- 400 g Darabolt paradicsomkonzerv
- 500 g Gnocchi
- 125 g Mozzarella friss
- 50 g Parmezán frissen reszelve
- 1 ek. Olívaolaj
- Só
- Fekete bors frissen őrölt
- 25 g Parmezán frissen reszelve
- 1 csokor Bazsalikom friss, díszítéshez
Elkészítés
Egy serpenyőben olívaolajon közepes lángon pirítsd meg a chorizót és a vöröshagymát, amíg a hagyma megpuhul.
Add hozzá a kockára vágott csirkehúst, növeld a hőfokot, és gyorsan süsd át a húst, folyamatosan kevergetve.
Add hozzá a fokhagymát, az aszalt paradicsomot, a bazsalikomot, az édesköménymagot, a cukkinit, a szárzellert, az alaplét és a darabolt paradicsomot, majd forrald fel.
Add hozzá a gnocchit, és óvatosan keverd össze. Ízesítsd sóval és borssal.
Tedd át az ételt egy kizsírozott hőálló tálba, vágd kisebb darabokra a mozzarellát, és oszd el a tetején a parmezánnal együtt.
Süsd 180 °C-ra előmelegített sütőben (légkeveréses üzemmódon) kb. 20 percig, amíg a sajt megolvad és aranybarnára sül.
20 percFrissen reszelt parmezánnal és bazsalikommal megszórva szolgáld fel.
Ez alapjában egy gulyás-logikájú vacsora, csak gnocchival sűrítve és sajt alatt megsütve: a chorizo zsírja és a paradicsom savassága hordozza az egész tálat, a gnocchi pedig a rizs vagy a krumpli helyét veszi át benne. Azon múlik a siker, hogy a serpenyős rész rendesen besűrűljön, mielőtt a sütőbe kerül, mert a sütő csak a sajtot olvasztja meg, a szószt nem főzi tovább érdemben.
A chorizo itt nem fűszer, hanem fő zsírforrás: a belőle kiolvadó pirospaprikás-füstös zsír festi be és ízesíti az egész ragut, pont úgy, mint a bográcsban a szalonna vagy a kolbász zsírja egy jó paprikásban. Ha ez a zsír nem sül ki rendesen, az egész étel íztelen marad, hiába van benne húsz hozzávaló.
A cukkini és a szárzeller nem főszereplő, hanem folyadékszabályozó: lereszelve gyorsan elfőnek, vizet adnak a szószhoz, és segítik besűrűsödni, amikor elpárolog belőle a felesleg. Ha ezt a lépést elsieted, és rögtön rádobod a gnocchit még híg szószra, az egész leveses raguvá hígul, nem krémes egytálétellé.
Egy mítoszt is tisztázzunk: sokan szerint a gnocchit külön kell főzni, mielőtt a szószba kerül. Nem kell, mert ez a fajta lágy, puha gnocchi pont arra van tervezve, hogy a forró szószban fejezze be magát, és közben felszívja az alaplé és a paradicsom ízét – ha külön vízben főznéd meg, kimosnád belőle azt, amiért egyáltalán ebbe a receptbe kerül.
A chorizót szeleteld, ne aprítsd kockára: így nagyobb a felülete, ami a zsírt kiadja, de a szelet mégis egyben marad a tálban, nem morzsálódik szét. Ha nincs chorizo, bármilyen fűszeres, pirospaprikás kolbász működik – a lényeg a zsírtartalom és a füstös-paprikás jelleg, nem a konkrét név.
A csirkehúst kockára vágva, nem csíkokra: a kockák gyorsabban átsülnek belül, mielőtt kívül megégnének, mert a serpenyő hője innentől magasabb lesz, hogy a hús felülete lezáródjon. Azt nézd, hogy a kocka közepén eltűnjön a rózsaszín, ne azt, hogy hány perc telt el – a vékonyabb vagy vastagabb kockák más idő alatt sülnek át.
Az aszalt paradicsom és az édesköménymag együtt adják az aromamélységet: az aszalt paradicsom sűrű, umamis savat ad, az édesköménymag pedig egy halvány ánizsos aljhangot, ami a kolbász zsírosságát ellenpontozza. Ha nincs aszalt paradicsomod, egy kanál paradicsompüré is megteszi, csak akkor egy csipet cukrot érdemes mellé tenni, mert a paradicsompüré savasabb.
Az alaplé és a konzerv darabolt paradicsom adja a folyadékbázist: a konzerv paradicsom azért jobb itt, mint a friss, mert már be van sűrítve, gyorsabban éri el a kívánt állagot egy lakásbeli főzőlapon, amelyik ritkán tud olyan erős, egyenletes hőt adni, mint egy éttermi égő. Marhahúsleves-alaplé helyett zöldségalaplé is működik, ha vegetáriánusabb irányba mennél a csirke mellett is.
A mozzarella és a parmezán kettőse két külön feladatot old meg: a mozzarella olvad és nyúlik, a parmezán pedig ott ad sós, pörkölt ízt és enyhe ropogást, ahol a tetején közvetlenül éri a sütő hője. Ha csak egyfajta sajtod van otthon, a mozzarella fontosabb a textúráért, de akkor a tetejére szórt sajtot érdemes vékonyan és egyenletesen eloszlatni, hogy ne égjen meg foltokban, mire a mozzarella alatta megolvad.
A türelem itt a serpenyős fázisban van, nem a sütőben: hagyni kell, hogy a cukkini és a szárzeller vizet eresszen, és a szósz tényleg besűrűjön, mielőtt áttennéd a tálba. A sütő már csak a felszínt dolgozza meg – ha a szósz alulról híg marad, a sütőben nem fog sűrűsödni, csak megég a teteje, mire a belseje egyáltalán felforrósodik.