Fokhagyma

A fokhagyma nem véletlenül szúrja az orrod, amikor felvágod. A gerezd belsejében a vágás előtt minden nyugalomban van, semmi szaga. Abban a pillanatban kezd el csípni és fűszeres illatot árasztani, amikor a kés szétnyitja a sejtjeit, és ami bennük volt, összekeveredik. Minél apróbbra vágod vagy zúzod, annál élesebb lesz az íze — ez nem fokozódó „frissesség”, hanem egyszerű fizika: nagyobb a roncsolt felület.

Válogatásnál bízz a kezedben: a jó fej kemény, feszes, a gerezdek nem engednek nyomásra. Ha puha, süppedős, vagy a héja alatt nedvességet érzel, dobd ki, akármilyen szép is kívülről.

Sokan azt mondják: a zöld, kihajtott csíra méreg, azt mindig ki kell vágni. Nem igaz. Ehető, csak az íze keserűbb és erősebb, mint a gerezdé. Emiatt a tévhit miatt dobsz ki feleslegesen ehető részt, miközben a valódi hibát nem veszed észre: a megpuhult, áttetsző gerezdet, ami tényleg nem kerülhetne a tálba.