Hús és hal
Polip
Hosszú csápokkal rendelkező puhatestű, amelyet jellemzően főzés vagy grillezés után tálalnak. Népszerű alapanyag a mediterrán tenger gyümölcsei ételekben és salátákban.
82 kcal 100 g-ban
Tápérték 100 g-ban
82 kcal
| Fehérje | 14,9 g |
|---|---|
| Zsír | 1 g |
| Szénhidrát | 2,2 g |
| Rost | 0 g |
Forrás: USDA FoodData Central, 2026-10-03. 100 g nyers termékben (az USDA FDC szerint).
Jó tudni: Polip
A polip puhatestű tengeri állat, hosszú, szívókorongos csápokkal, amelyet fogyasztás előtt megfőznek vagy grillen sütnek. A mediterrán tengeri ételek és saláták kedvelt alapanyaga.
Vásárláskor a frissesség legfontosabb jele a szag: a friss polip enyhén sós, tengeri illatú, míg az ammóniaszagú vagy savanyú szagú egyed már megromlott. A bőr színe egyenletes, a hús rugalmas, nyomásra visszaugrik. A csápok szívókorongjai épek, felületük nedvesen fénylő, nem nyálkás.
Nyers állapotban 100 grammja 82 kalóriát, 14,91 gramm fehérjét, 1,04 gramm zsírt és 2,2 gramm szénhidrátot tartalmaz.
A polipot hűtőben rövid ideig, lehetőleg jól lezárva érdemes tartani, mivel húsa gyorsan veszít frissességéből. Elkészítés előtt gyakran lassú tűzön, gyöngyözve főzik, hosszabb ideig, mert a hosszú főzés során a kötőszövetben lévő kollagén lebomlik, és a hús puhává válik. Ezután kerülhet grillre vagy serpenyőbe rövid pirításra.
Gyakori téves elképzelés, hogy a polip húsa eleve rágós és nehezen puhítható. A hosszú, lassú főzés azonban megbontja a kollagént, így a hús végül puha és könnyen rágható lesz.
