AI fotóRizottó babbal
Krémes rizottó babbal, petrezselyemmel és fehérborral ízesítve.
Hozzávalók
- 120 g Rizs
- 60 g Lóbab
- 1/2 db Vöröshagyma
- 500 ml zöldségalaplé
- 1 ek. Petrezselyem
- Só ízlés szerint
- Fekete bors ízlés szerint
- Olívaolaj ízlés szerint
- 240 ml Fehérbor
Elkészítés
Tisztítsa meg a lóbabot a héjától, távolítsa el a vékony hártyát is.
Töltsön meg egy edényt vízzel, forralja fel, és főzze puhára a lóbabot.
Öntse le a vizet, és tegye félre a lóbabot egy tálba.
Készítsen zöldségalaplevet (500 ml).
A hagyma felét vágja apróra késsel.
Tegye a felaprított hagymát egy serpenyőbe, és párolja puhára.
Adja hozzá a rizst, és pirítsa pár percig, amíg üvegessé válik.
Öntse hozzá a fehérbort, és hagyja teljesen elpárologni.
Keverje meg a rizottót, és öntsön hozzá egy merőkanál zöldségalaplevet.
Hagyja, hogy az alaplé beszívódjon, és folytassa a fokozatos alaplé-adagolást, amíg a rizs megpuhul.
Adja hozzá a megfőtt lóbabot, és óvatosan keverje össze.
Ízesítse sóval és fekete borssal.
Tálalja petrezselyemmel és hagymaszeletekkel.
Mi változott
A bor helyett Fehérbor használtunk, ahogy a rizottóhoz szokás.
A rizottó nem egy "rizses étel", hanem egy folyamat, ahol a rizst lassan, lépésről lépésre itatod fel alaplével, és közben a keményítőt kényszeríted ki belőle. Ez a keményítő adja a krémességet, nem tejszín, nem sajt - csak a rizs maga, ha jól bánsz vele. A bab itt nem díszítőelem, hanem egy másik textúra: puha, földes ellenpólusa a rizs selymességének.
A siker azon múlik, hogy végig jelen vagy-e a fazéknál. Nem lehet feltenni és elmenni másik dolgot csinálni - a rizottó folyamatos figyelmet kér, mert az alaplét apránként kell adagolni, és minden adagnak be kell szívódnia, mielőtt jön a következő. Ez a türelem maga a hozzávaló; ha nincs időd mellette állni, inkább mást főzz.
Van egy mítosz, hogy a rizottót állandóan kavarni kell, mint egy megszállott. Nem egészen - a lényeg, hogy a rizs ne ragadjon le, de a túlzott kavarás csak feltöri a szemeket. Elég rendszeresen megmozdítani, hogy egyenletesen kapja az alaplevet.
A rizs legyen olyan fajta, ami sok keményítőt enged ki - ha nálad kerek szemű, rövid rizs van otthon (nem a hosszú szemű, "fürdős" fajta), az pont ez. A hosszú szemű rizs szárazon marad, nem adja ki a krémet, amiért a rizottó rizottó.
A lóbabot meg kell hámozni kétszer: előbb a kemény külső héjat, aztán a belső vékony hártyát is. Ez nem szőrszálhasogatás - ha a hártya rajta marad, az étel keserű, rágós pöttyökkel lesz tele, és ott az igazi hiba: nem a bab íze rossz, hanem hogy nem tisztítottad meg rendesen. Ha nincs friss lóbab, fagyasztott babbal is mehet, csak azt már nem kell sokáig főzni.
A hagyma felét apróra vágod és puhára párolod, mielőtt a rizs rákerül - ez adja az alapízt, amire mindent építesz. A másik felét nyersen, szeletelve teszed a tetejére a végén: az egyik lágy és édes lesz a hőtől, a másik éles és friss marad. Ha nincs vöröshagyma, mehet sárga vagy salotta is - a lényeg, hogy legyen valami, ami a pirításkor cukrosodik.
A fehérbor nem dísz, hanem sav: kioldja azokat az ízeket, amit az olaj és a hagyma a serpenyő alján hagy, és segít, hogy a rizs szemei ne ragadjanak egymáshoz idő előtt. Ha nincs otthon bor, egy kevés citromhéjjal vagy ecettel helyettesítheted - a cél a savasság, nem a bor maga.
A zöldségalaplé a rizottó tényleges "teste" - innen kapja az ízét a rizs, hiszen a víz önmagában semmit nem ad. Házilag főzött alaplé mindig jobb, mint a kockás, mert nincs benne felesleges só, amivel aztán nehéz dolgozni a végén. Egy átlagos háztartási főzőlapon ez annyit jelent: az alaplevet külön lábasban melegen tartod, hogy mikor a rizshez adod, az ne hűtse le hirtelen az egészet - ha hideg alaplevet öntesz rá, a hőfok leesik, és a rizs egyenetlenül fő.
A petrezselyem a végén kerül rá, frissen - ha korábban beledobod, elveszti az illatát a hőben. A só és a bors ízlés szerint megy, de csak a végén, miután a bab és a rizs már összeért: korábban sózva könnyű túllőni a célon, mert az alaplé is hoz magával sót.