AI fotóCéklakrémleves
Bársonyos céklakrémleves vaj-lisztes alappal, céklával, sárgarépával és hagymával, joghurttal és petrezselyemmel simítva, pirítóssal vagy pirított mandulával tálalva.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 300 g Cékla
- 125 ml Joghurt
- 40 g Liszt
- 30 g Vaj
- 2 db Sárgarépa
- 1 db Vöröshagyma
- 1 ek. Vörösboros ecet
- 1.5 l Víz
- Só ízlés szerint
- Petrezselyem ízlés szerint
- Pirított zsemlekocka ízlés szerint
- Mandula ízlés szerint, pirítva
Elkészítés
Egy serpenyőben alacsony lángon olvasszuk fel a vajat, vegyük le a tűzről, mielőtt teljesen megolvadna, és hagyjuk pár percig állni.
5 percFokozatosan adjuk hozzá a lisztet, és erőteljesen keverjük csomómentes, sima rántássá.
3 percVágjuk apró kockákra a céklát, a sárgarépát és a vöröshagymát, majd tegyük át a serpenyőben elkészített rántást egy lábasba, és adjuk hozzá a zöldségeket.
10 percÖntsünk hozzá másfél liter meleg vizet, adjuk hozzá a vörösboros ecetet és a sót.
2 percFőzzük alacsony lángon körülbelül egy órán át, időnként megkeverve.
60 percAmikor a cékla megpuhult, vegyük le a lábast a tűzről, és hagyjuk kihűlni.
10 percBotmixerrel pürésítsük a keveréket sűrű krémmé.
3 percTegyük át a levest egy tálba, adjuk hozzá a joghurtot és az apróra vágott petrezselymet.
2 percAlaposan keverjük össze, és mély tányérokban tálaljuk pirított zsemlekockával vagy sült mandulával.
2 perc
Ez egy bíborszínű, krémes céklaleves, joghurttal savazva, rántással sűrítve — vagyis félúton van a klasszikus zöldséges bableves és egy hideg-meleg borscs-rokon étel között. A siker nem a céklán múlik, hanem azon, mit csinálsz a rántással és mennyi türelmed van a főzéshez.
A rántás itt nem dísz, hanem a leves gerince: ha túlhevíted a vajat, vagy durván kapkodva kavarod bele a lisztet, csomós, keserű alapot kapsz, és ezt a hiba utáni lépésekben már nem lehet kijavítani, legfeljebb elfedni. Ezért veszed le a vajat a tűzről, mielőtt teljesen szétfolyna: a maradék hő pontosan annyi, hogy a liszt sülni tudjon benne, ne égjen.
A cékla az, ami miatt egy órát kell várnod, és ezt nem lehet megkerülni kapkodással. A répa akkor jó, ha hajlik és nem törik, a hagyma akkor, ha már nem üvegesen fehér, hanem barnás-áttetsző — ezek a jelek mondják meg, mikor áll le a tűz, nem a stopperóra. Egyesek szerint elég 20-30 perc alatt "megpuhítani" a céklát apró kockákban is — nem, mert a cékla rostja kemény, és félig puhán a pürésítés után is darabos, homokos marad a krém, nem bársonyos.
A joghurtot hidegen, a végén kell beletenni, miután a leves már hűlni kezdett — ha forrón éri a savas tejföl-rokon joghurt, kicsapódik, és apró fehér darabok lebegnek a bíborpiros krémben helyette, hogy egyben maradjon.
A cékla itt nem főszereplő a színe miatt van a tányéron, hanem azért, mert olcsó, sokáig eltartható gyökér volt ott, ahol ez a leves otthonra talált — a krumpli és a káposzta mellett az a zöldség, ami téli hónapokban is megvolt a kamrában, ezért lett belőle meleg, laktató ebédleves, nem pedig dísz egy tányér szélén.
A vaj és a liszt rántása a sűrítés olcsó módja: tejszín vagy sok tejföl helyett egy kanál zsiradék és egy kanál liszt ugyanazt a bársonyos textúrát adja, csak jóval kevesebb pénzért — ez a paraszti konyhák logikája, nem trükk.
A sárgarépa és a vöröshagyma nem a cékla miatt van ott, hanem azért, hogy édességet és alapízt adjon, mert a nyers cékla önmagában földes, kicsit nehéz ízű — a hagyma karamellesedő cukrai és a répa édessége ezt kerekíti le. Ha nincs vöröshagyma, bármilyen hagyma megteszi, a lényeg, hogy legyen valami, ami a rántásban és a vízben lassan megadja az alapízt.
A vörösboros ecet a kontraszt: a cékla földes-édes ízét savval kell ellensúlyozni, különben tompa, egysíkú lesz a leves. Ha nincs vörösboros ecet, bármilyen enyhébb ecet vagy citromsav működik, de a lényeg a savasság, nem a márka vagy a fajta.
A joghurt két dolgot csinál egyszerre: hűti és savazza a levest, és krémesebbé teszi anélkül, hogy még egy rántást kellene csinálni. Ha nincs otthon joghurt, bármi hasonlóan savas, tejszerű folyadék — például tejföl hígítva — átveheti a helyét, a cél az, hogy legyen benne tejsav.
A pirított zsemlekocka és a mandula nem díszítés, hanem textúra-ellentét: a sima, krémes leveshez valami ropogósat kell adni, különben egysíkú az étkezés. Akármilyen pirított, ropogós apróság megteszi, a lényeg, hogy legyen roppanás a krém mellett.
A fél liter víz és az óra alatti lassú főzés azért kell, mert egy átlagos háztartási főzőlapon nincs mód arra, hogy nagy lángon gyorsan puhítsd a céklát anélkül, hogy az alja odaégjen vagy a rántás kicsapódjon — alacsony lángon, időnkénti kevergetéssel kell kivárni, amíg a cékla engedni kezd, és ez idő, amit nem lehet siettetni.