Fehér húsú hal

A fehér húsú hal gyűjtőfogalom, amely a sovány, világos húsú és enyhe ízű halfajtákat jelöli, például a tőkehalat vagy a fogast. Vásárláskor a friss hal húsa fényes, rugalmas tapintású, a bőr nedves és feszes, a szem tiszta, nem beesett. A kopoltyú élénkpiros, az illata enyhén sós, tengerre vagy folyóvízre emlékeztető, sohasem erőteljes vagy kellemetlen. Hűtőszekrényben jégre vagy jéghideg felületre helyezve, lefedve néhány napig tartható el, fagyasztva lényegesen tovább, de a minősége a tárolás során fokozatosan romlik. A konyhában sokoldalúan használható: serpenyőben vagy roston süthető, párolható, főzhető levesbe, valamint fasírtba vagy pogácsába is feldolgozható. A hal akkor van készre sütve vagy főzve, amikor húsa az áttetszőből tejfehérré válik, és villával könnyen pelyhekre esik szét. A túlsütött hal húsa megszárad, rágóssá vagy morzsalékossá válik, mivel a hő hatására a fehérjék összehúzódnak, és kipréselik a nedvességet. A zsírosabb halfajták húsa ezt jobban elviseli, és túlsütve is szaftosabb marad, mint a soványabb fajtáké. A fehér húsú hal ezért igényel különös figyelmet a hőkezelés időzítésénél, hiszen alacsony zsírtartalma miatt a túlsütés hatása különösen gyorsan érzékelhetővé válik.