Harcsa

A harcsa édesvízi hal, húsa zsíros és puha, szálkáktól szinte mentes, ezért a konyhában könnyen feldolgozható. Frissen vásárolva a húsnak fényesnek, feszesnek kell lennie, a bőrnek pedig nyálkás, de nem száraz tapintásúnak. Az illata tiszta vízre emlékeztető legyen, az erős, savanykás, ammóniára emlékeztető szag a romlás jele. A harcsát a hűtőszekrényben csak rövid ideig célszerű tárolni, hosszabb távra lefagyasztva érdemes elrakni, lehetőleg légmentesen csomagolva, hogy a hús ne veszítsen az állagából. A konyhában sokféleképpen elkészíthető: süthető serpenyőben vagy sütőben, párolható zöldségekkel és fűszerekkel, de alkalmas lassabb főzési eljárásokra is. Sütés közben érdemes figyelni a hús állagára: a nyers hús üveges, kissé áttetsző, a megsült hús pedig fehér és matt színűvé válik, ez jelzi, hogy elkészült. A harcsa húsa általában puha és szaftos marad a hőkezelés után is, feltéve, hogy nem sütik túl sokáig, mivel a hosszú hőhatás a legtöbb halfajta húsát kiszárítja.