Kapor

Figyelj, a kapor nem csak egy zöld dísz a tányéron. Az illata az, ami számít — azok az illékony aromaanyagok, amelyek a szárában és a levelében rejlenek, és amelyek hő hatására gyorsan elpárolognak. Ezért érdemes a kaprot mindig az étel végén hozzáadni, nem az elején.

Hogyan válassz jót? Nézd a színét: legyen élénkzöld, ne sárguljon, ne legyen fonnyadt, megtört. Szagold meg — ha alig érzel valamit, csak poros, fáradt szagot, az a kapor már elvesztette az erejét. A friss kapor szaga éles, friss, kicsit citrusos, és azonnal megüti az orrod, ha megdörzsölöd az ujjaid között.

Van egy tévhit, amit sokszor hallok: minél tovább főzöd a kaprot a levesben, annál erősebb lesz az íze. Nem! Pont az ellenkezője igaz. A hosszú főzés kiűzi belőle az aromát, és a végén csak egy íztelen zöld szálat kapsz a tányérodon. Ez a tévhit oda vezet, hogy az emberek már a főzés elején beleszórják a kaprot a fazékba, aztán csodálkoznak, miért nem érzik az illatát a kész ételben. Tedd bele az utolsó percekben, vagy még inkább közvetlenül tálalás előtt — így marad meg az, amiért egyáltalán kaprot teszünk az ételbe.