Fejes káposzta

A fejes káposzta nem véletlenül olyan kemény és nehéz a kezedben. A levelei szorosan egymásra tekerednek, réteg réteg hátán, és minden egyes réteg vizet és rostot tárol magában – innen a jellegzetes ropogás, amikor beleharapsz. Vásárláskor fogd meg: legyen nehéz a méretéhez képest, a külső levelek simuljanak szorosan a fejhez, ne legyenek fonnyadtak vagy foltosak. Szagold is meg – egy jó fej szinte semleges illatú, friss, földes. Ha kénes, csípős szagot érzel, az már a bomlás jele.

Sokan azt mondják, a káposztát hámozni kell, mint a hagymát, réteget réteg után, amíg a "jó rész" elő nem bukkan. Nem! A külső levelek nem rosszabbak, csak vastagabbak és edzettebbek – pont ezért jók főzéshez, töltött káposztához. Ez a tévhit oda vezet, hogy az emberek kidobják a legértékesebb, legrostosabb leveleket, és csak a puha belsőt használják, pedig a két rész más-más ételbe való. A kemény levél bírja a hosszú főzést, a puha belső a salátát szereti. Ne keverd össze a kettőt, és ne dobj ki semmit feleslegesen.