AI fotóRizottó kaliforniai paprikával és gorgonzolával
Krémes rizottó, amelyben a paprika és a lágy gorgonzola dolce íze találkozik.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 350 g Carnaroli rizs
- 1 db Mogyoróhagyma
- 1 db Kaliforniai paprika közepes, zöld
- 120 ml Fehérbor
- 2 ek. Olívaolaj
- Só ízlés szerint
- Fekete bors ízlés szerint, őrölt
- 1 l Zöldségalaplé
- 120 g Gorgonzola dolce
- 10 g Vaj
- 1 ek. Parmezán
Elkészítés
Olívaolajon pirítsuk meg az apróra vágott mogyoróhagymát, adjuk hozzá a kis kockára vágott kaliforniai paprikát, és pár percig pároljuk.
5 percAdjuk hozzá a rizst, pirítsuk meg, öntsük fel fehérborral, és hagyjuk teljesen elpárologni.
5 percKészítsük a rizottót, folyamatosan hozzáadva a zöldségalaplevet, amíg a rizs megpuhul.
15 percSózzuk, adjunk hozzá őrölt fekete borsot, és keverjük el a rizottót a gorgonzola dolce-val és a vajjal, amíg krémes nem lesz.
Parmezánnal megszórva szervírozzuk.
Ez egy klasszikus olasz rizottó, csak a paprika és a gorgonzola ad neki egy kis helyi színt. A siker nem a recepten múlik, hanem azon, hogy a rizsszemeket végig figyeled: a Carnaroli más, mint a hosszúszemű rizs, mert sok keményítőt enged ki, és ez a keményítő csinálja a krémességet, nem a tejszín, amit sokan tennének bele.
Egyesek szerint a rizottóba tejszín kell a krémességhez. Nem, mert a krém magától a rizsből jön, a folyamatos kevergetésből kioldott keményítőből, plusz a végén a vaj és a sajt zárja le az egészet. Ha tejszínt öntesz bele, elfeded ezt, és egy máshogy sűrű, de nem ugyanolyan selymes ételt kapsz.
A türelem itt nem frázis, hanem hozzávaló: ha félig otthagyod a fazekat, odaég az alja vagy kiszárad a felszín, mire visszanézsz. Ez olyan étel, ami mellett ott kell állni végig, kis merőkanállal a kezedben.
A mogyoróhagyma és a paprika közepes lángon, olívaolajban indul — azért közepes, mert ha túl magas a hő, a hagyma megkarcsodik, mielőtt a paprika puhulni kezdene, és akkor égett-keserű ízt kapsz az egész alapba. Azt nézd, hogy a hagyma üveges, a paprika pedig enyhén összeesik, nem pirul barnára.
A rizst ezután pirítjuk pár percig olajban-zsiradékban, hogy minden szem kívül egy vékony réteget kapjon — ez azért kell, hogy a rizs ne ázzon el, hanem fokozatosan, kívül-befelé vegye fel a folyadékot, és belül megmaradjon az a kis harapás, ami a jó rizottót jellemzi. Carnaroli helyett Arborio is működik, mert hasonlóan sok keményítőt tartalmaz; sima fehér rizzsel viszont nem lesz krémes, mert nincs meg benne ez a keményítőtartalom.
A fehérbor felöntése után hagyni kell teljesen elpárologni, különben nyers alkoholízt viszünk be az alaplébe — ezt onnan tudod, hogy már nem csípi az orrod, amikor fölé hajolsz.
Az alaplevet adagolva, folyamatos kevergetéssel adjuk hozzá: ez a kevergetés az, ami kioldja a rizsszemek keményítőjét, és ez csinálja a végső krémes textúrát, nem valamilyen hozzáadott sűrítő. Egy közepes lakás gáz- vagy elektromos főzőlapja elég ehhez, csak annyit kell tartani, hogy folyamatosan éppen gyöngyözzön az alaplé a rizsben, se ne forrjon el durván, se ne hűljön ki teljesen minden merítés között.
A rizs állapotát kóstolva ellenőrizd: amikor a szem közepén már csak egy apró, határozott mag marad, kész. Ha túlfőzöd, péppé esik szét; ha alulfőzöd, nyers marad a közepe — ezért a 15 perc csak egy alsó becslés, a végső szó a kóstolásé.
A gorgonzola dolce és a vaj a tűzről levéve kerül bele, mert forró rizottóban is összeolvad, de ha magas lángon kevergetnéd tovább, a sajt kiolajozódhat, zsíros-szálas lesz helyette sima krémes. Gorgonzola helyett bármilyen krémes, erős kéksajt mehet bele, a lényeg, hogy olvadjon és legyen karaktere, ami kontrasztot ad a paprika édességéhez.
A parmezán a tetejére kerül, nem a főzés alá — frissen reszelve ad ízt, előre csomagolt porként inkább csak sót visz az ételbe.