Rozskenyér

A rozskenyér nem ugyanúgy viselkedik, mint a búzakenyér, és ennek oka van. A rozsliszt kevesebb sikért képez, mint a búza, ezért a tészta nem nyúlik úgy, mint a búzatészta, és nem kel meg olyan könnyen – innen a sűrű, nedves belső szerkezet. A savanykás íz sem véletlen: a rozstésztát hagyományosan kovásszal érlelik, és ez adja azt a jellegzetes, kicsit csípős zamatot, amiről a rozskenyér felismerhető.

Válogatásnál bízz az orrodban és a kezedben. A jó rozskenyér héja kemény, kopogós, belseje pedig tömör, nedves, ruganyos tapintású. Illata kissé savanyú, mélyen gabonás – ha semmit nem érzel belőle, akkor valószínűleg jellegtelen kenyeret vettél.

Sokan azt mondják, a sötét szín garantálja, hogy valódi rozskenyeret veszünk. Nem! A szín önmagában semmit nem bizonyít, mert karamellel vagy pörkölt malátával is sötétre lehet színezni egy sima búzakenyeret. Ez a tévhit oda vezet, hogy az ember a bolt polcán a legsötétebb vekni után nyúl, aztán otthon csalódottan állapítja meg, hogy a szelet belseje levegős, könnyű, savanykás illat nélküli, semmi köze a rozs jellegéhez. Nézd meg a bélét, szagold meg, és csak utána dönts.