AI fotóCsokoládés kuglóf tojásfehérjéből
Könnyű, kakaós kuglóf, amely tojásfehérjéből készül, és fehércsokoládé-darabokkal gazdagítva sül omlósra.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 4 db Tojásfehérje
- 170 g Cukor
- 110 ml Napraforgóolaj
- 150 ml Víz
- 50 g Kakaópor
- 180 g Liszt
- 16 g Sütőpor
- 70 g Fehér csokoládé durvára vágva
Elkészítés
Egy tálba szórjuk a cukrot, adjuk hozzá a vizet és az olajat, majd mixerrel keverjük simára.
Szitáljuk hozzá a lisztet, a sütőport és a kakaóport, és kis adagokban keverjük bele a masszába.
Külön verjük fel a tojásfehérjét kemény, stabil habbá, majd óvatosan forgassuk a tésztába.
Adjuk hozzá a durvára vágott fehércsokoládé-darabokat, és finoman keverjük el a tésztában.
Öntsük a tésztát egy 22-24 cm átmérőjű, kivajazott és liszttel megszórt kuglófformába.
Süssük 170 fokra előmelegített légkeveréses sütőben.
42 percTálalás előtt hagyjuk a kuglófot kissé kihűlni.
Ez egy tojásból csak a fehérjét használó csokoládés kuglóf — a sárgáját nem öntjük ki, csak itt nincs rá szükség, mert a szerkezetet nem zsiradék és zsír adja, hanem felvert hab és sütőpor kettőse. Attól lesz könnyű, levegős, nem pedig süppedős-nehéz, mint egy vajas piskóta.
A siker azon múlik, mennyire bírja a formáját a felvert fehérje, amíg a tésztába kerül, és mennyire finoman bánsz vele utána. Ha a hab kemény és fényes, tartja magát, ha nem, a kuglóf összeesik sütés közben, és nem kel meg rendesen.
Van egy tévhit, hogy a tojásfehérjés tésztákhoz feltétlenül kézi habverő kell, mert a gépi mixer "túlveri". Nem igaz — a gépi mixer gyorsabban, egyenletesebben épít stabil habot, a baj csak akkor van, ha nem figyelsz oda, és percekkel tovább járatod a kelleténél, amitől a hab szemcsés, száraz lesz, és már nem lehet szépen belekeverni a tésztába.
A cukor, víz és olaj a tészta alapja — ez adja a nedvességet és az édességet, mielőtt bármi szárazanyag belekerülne. Ha itt nem keverjük simára, a cukor később is érezhető marad roppanó szemcsékként a kész tésztában, ezért van az, hogy mixerrel dolgozunk, nem kanállal.
A liszt, sütőpor és kakaópor hármasát azért szitáljuk, és azért adagoljuk kis részletekben, hogy ne csomósodjon — egy nagy adag száraz anyag a nedves tésztába öntve azonnal összecsomósodik, és onnantól percekig kevergetheted, mire eltűnnek a golyócskák. A sütőpor itt nem díszítés: ez a kelesztő erő nagy része, mert nincs a tésztában vaj vagy tojássárgája, ami segítene a szerkezetet könnyedén tartani.
A tojásfehérjét kemény, stabil habbá kell verni — ez az a pont, ahol megdől vagy felépül az egész kuglóf. A hab akkor jó, ha a habverőt kihúzva belőle egyenes, nem lekonyuló csúcsot húz, és fényes a felülete, nem matt és szemcsés. Ha túlvered, a hab elveszti a rugalmasságát, szétesik keverés közben, és nem tud levegőt vinni a tésztába.
A csokoládét a forgatás végén, finoman adjuk a tésztához, hogy a hab ne essen össze alatta — ez türelmet kíván, nem szabad belekapkodni, mint egy sima tésztánál. A fehér csokoládé itt inkább édes, krémes foltokat ad a sötét kakaós alapban, mint erőteljes csokiízt; ha nincs otthon, tejcsokoládéval is mehet, az ízprofil szempontja az, hogy ne legyen túl keserű, mert a tészta önmagában már kakaós és nem túl édes.
A formát azért vajazzuk és lisztezzük ki, ez előzi meg, hogy a kuglóf beleragadjon és kiborításkor szétszakadjon — a kuglófforma bordái különösen hajlamosak erre, ha üresen marad egy-két sarok.
A 170 fokos légkeverés egy átlagos háztartási sütőben elég egyenletes hőt ad körben a formának, ez segít abban, hogy a kuglóf oldala és közepe egyszerre süljön át, nem csak kívül. A kész állapotot a tűpróba mutatja meg jobban, mint az óra: ha egy fába szúrt tűre vagy fogpiszkálóra nem tapad nedves tészta, kész van — a 42 perc csak alsó becslés, sütőnként eltérhet.
A tálalás előtti pihentetés nem luxus, hanem szükséges lépés: melegen vágva a belső szerkezet még nem állt meg, szétesik a szeletelésnél. Hagyjuk, hogy magára találjon, mielőtt hozzányúlunk.