AI fotóPadlizsános pite
Leveles tésztás, padlizsánnal, aszalt paradicsommal, olívabogyóval és sajttal rétegezett pite.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 1 db Élesztő nélküli leveles tészta
- 300 g Padlizsán
- 100 g Aszalt paradicsom
- 300 g Provolone sajt
- 150 g Magozott fekete olajbogyó
- Só ízlés szerint
- Fekete bors ízlés szerint
- Parmezán ízlés szerint
Elkészítés
A leveles tésztát kinyújtjuk egy előzőleg vajjal kikent, 26 cm átmérőjű formában, majd villával megszurkáljuk a tetejét.
A padlizsánt megmossuk, meghámozzuk és nagyon vékony szeletekre vágjuk.
Rétegezzük a pitét: a padlizsán felét, sót és borsot, az aszalt paradicsom és az olajbogyó felét.
Ráhelyezzük a provolone sajt felét, vékony szeletekre vágva.
Megismételjük a rétegeket a maradék hozzávalókkal: padlizsán, só és bors, aszalt paradicsom, olajbogyó és provolone.
Befejezésül megszórjuk reszelt parmezánnal, lezárjuk a pite szélét, és 175 °C-on 35 percig sütjük.
35 percA kész pitét tálaljuk.
Ez alapvetően egy rétegzett, sós leveles tészta pite: a tészta ad formát és ropogást, a padlizsán és a sajt adja a nedvességet és a húsát, az olajbogyó és az aszalt paradicsom pedig a sós-savanyú csavart. A siker nem a rétegek számán múlik, hanem azon, hogy a padlizsán ne eresszen annyi vizet sütés közben, hogy a tészta alja megpuhuljon, mielőtt átsülne.
Ezért kell a padlizsánt nagyon vékonyra szeletelni: minél vékonyabb, annál gyorsabban veszíti el a vizét, és annál kevesebb ideje van arra, hogy a tészta alját elrontsa. Ha vastagon szeleteled, a pite közepe nyers és lucskos marad, miközben a széle már barnul – ez a leggyakoribb hiba itt, és nem a sütőidővel, hanem a szeletvastagsággal kezdődik.
Egyesek szerint a padlizsánt előbb sózni-pihentetni kell, hogy kiengedje a vizét. Nem feltétlenül szükséges, ha elég vékonyra vágod és a sütő elég meleg ahhoz, hogy a víz gyorsan elpárologjon, mielőtt elázna a tészta – de ha bizonytalan vagy a szeletelésben, ez egy biztonsági háló, nem szentség.
A tetején a parmezán nem díszítés: megolvadva egy vékony, sós kérget képez, ami jelzi, hogy kész – amikor ez a kéreg aranybarna és nem sápadt-fehér, és a tészta széle is ugyanolyan színű, akkor jöhet ki a sütőből.
A leveles tésztánál arra figyelj, hogy hideg legyen, amikor a formába nyújtod – ha felmelegszik a kezedben, nem fog rendesen megemelkedni és ropogni, csak szétfolyik. A villával szurkálás nem formaság: lyukakat ad a gőznek, hogy ne pöffeszkedjen fel egyenetlenül a tészta alja.
A padlizsánt válaszd feszes, fényes héjú, nehéz darabokból – a puha, ráncos padlizsán már öregszik, és több vizet tartalmaz, pont azt, amitől itt óvni akarunk. Ha nincs padlizsánod, cukkini jó helyettesítő, mert hasonlóan vizes és hasonlóan vékonyra szeletelhető, csak kicsit gyorsabban sül át.
A provolone a sajtos, nyúlós réteg – ha nincs kéznél, bármilyen félkemény, jól olvadó sajt mehet helyette, a lényeg, hogy ne legyen túl száraz, mert akkor nem köti össze a rétegeket. Az aszalt paradicsom a savasságot és a sűrített paradicsomízt hozza anélkül, hogy vizet adna a pitéhez – ez fontos szempont, ha helyettesíted: bármi mehet a helyére, ami sűrű és savas, de nem folyós.
Az olajbogyó itt ízfokozó, nem főszereplő – ha nem szereted, kapribogyóval is kiválóan helyettesíthető, mert hasonlóan sós-savas pontokat szór szét a pitében. A só-bors mennyiségét nehéz pontosan megadni, mert a sajt és az olajbogyó is sós – inkább rétegenként kóstolj egy kicsit kevesebbet, mint amennyit gondolnál.
A 175 fok és 35 perc egy háztartási sütőben induló pont, nem szentírás – a sütők között akár 10-15 fokos eltérés is lehet, ezért a tészta színét és a parmezán kérgét nézd, ne a kijelzőt. A pite 6 főre elég, de hagyj neki pár perc pihenőt sütés után, mielőtt szeleted – a türelem itt azért kell, hogy a rétegek összeálljanak, és ne folyjon szétmázszva a tányérra.