AI fotóAlmás fritelle
Ropogós, aranybarna almás fritelle, melyet porcukorral megszórva melegen tálalunk.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 2 db Alma kb. 350 g
- 1 db Tojás
- 20 g Cukor
- 130 g Liszt
- 130 ml Tej
- 1 tk. Vaníliakivonat
- 1 csipet Só
- Növényi olaj a sütéshez
- Porcukor a megszóráshoz
Elkészítés
Egy tálban összekeverjük a tojássárgáját a cukorral, és mixerrel krémes állagúra keverjük.
Fokozatosan hozzáadjuk az átszitált lisztet és a tejet, felváltva, hogy sima tészta legyen.
Hozzáadjuk a vaníliakivonatot és egy csipet sót, majd elkeverjük.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan a tésztához keverjük.
A tésztát letakarjuk, és hűtőbe tesszük.
30 percAz almákat megmossuk, meghámozzuk, és kb. 1 cm vastag karikákra vágjuk. A magházat kivágjuk.
Minden almakarikát konyhai csipesz segítségével belemártunk a tésztába.
Az olajat kb. 170°C-ra hevítjük a sütéshez.
A tésztába mártott almakarikákat mindkét oldalukon aranybarnára sütjük.
A kész fritellét konyharuhára vagy papírtörlőre tesszük.
Porcukorral megszórjuk, és melegen tálaljuk.
Ez alapjában palacsintatészta, csak almára húzva: vékony bundás, levegős bevonat, ami alatt az almaszelet puhára párolódik, amíg a bunda ropogósra sül. A siker nem az almán múlik, hanem a tésztán: ha túlkeverjük, vagy a fehérjehabot durván dolgozzuk bele, a bunda tömör és gumis lesz sütés után, nem foszlós.
A másik döntő pont az olaj hőfoka. 170°C körül az a jel, hogy egy csepp tészta azonnal pezsegve felszáll a tetejére, és néhány másodperc múlva szép aranyszínű. Ha az olaj ennél hidegebb, a bunda nem pirul, csak átitatja magát olajjal, mire az alma belseje megpuhulna; ha forróbb, a felszín megkap, mielőtt az alma alatta átsülne.
Sokan azt mondják, a tésztát nem kell pihentetni, hiszen nincs benne élesztő. Ez nem igaz: a lisztben lévő sikér a keverés után még dolgozik, és fél óra hűtőben pihenés alatt lazul el annyira, hogy a bunda ne legyen rágós. Ez nem a hűtéstől van, hanem az időtől — a hideg csak melléktermék, ami megakadályozza, hogy a tészta közben felmelegedjen és híguljon.
Az alma legyen inkább savasabb, keményebb fajta, mint a sütésre ajánlott típusok általában — a puha, lisztes alma sütés közben szétesik, mire a bunda kész. A kb. 1 cm-es szelet azért fontos méret: ennél vékonyabb gyorsan túlsül, mire a bunda megpirul, ennél vastagabb pedig nyersen marad belül. Azt nézd, hogy a villával megszúrt szelet enged, de nem roskad szét — ez a jel, nem az óra.
A tojást két részre bontjuk szándékosan: a sárgája adja a tészta gazdagságát és a kötést, a fehérjéből vert hab pedig a levegőt. Ha csak egész tojást ütnél bele, működne, de laposabb, kevésbé ropogós bundát kapnál — a hab az, ami a sütőolajban felpuffasztja a felületet.
A liszt és a tej felváltva adagolása nem formaság: ha egyszerre öntöd be az összes lisztet, csomós lesz, mire a tej beledolgozódik; ha egyszerre a tejet, a tészta előbb szétfolyik, mint hogy a liszt felvenné a nedvességet. A liszt helyett lehet rizslisztet is használni, ha ropogósabb, kevésbé rugalmas bundát akarsz — ez már egy másik textúra, nem jobb vagy rosszabb.
A vaníliakivonat és a csipet só nem dísz: a só a cukros tészta ízét élesíti, a vanília pedig elfedi azt a kissé nyers lisztszagot, ami sütés előtt a tésztában van. Mindkettő helyettesíthető — a vanília akár citromhéjjal, a só bármilyen finom konyhasóval —, a szempont az, hogy legyen valami, ami ellensúlyozza az édességet és a liszt ízét.
Az olajválasztásnál a szempont a magas füstpont és a neutrális íz, hogy 170°C környékén ne égjen meg és ne vigyen bele saját ízt a bundába. Egy átlagos háztartási főzőlapon ez azt jelenti, hogy a lángot fokozatosan kell feltornázni odáig, és közben figyelni, mert a lap hőtehetetlensége miatt könnyű túllőni a célon — innen a tesztcsepp-trükk, ne hőmérőre bízd magad, ha nincs.
A porcukor a legvégén kerül rá, melegen, mert hidegen vagy régebben megszórva beleolvad a bunda nedvességébe és foltos lesz tőle — ez önmagában nem hiba, csak kevésbé szép, de jobb frissen enni, amíg a bunda még ropog.