AI fotóProvence-i csicseriborsó krémleves
Krémes, provence-i ihletésű csicseriborsóleves friss fűszernövényekkel és zöldségekkel.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 500 g Csicseriborsó
- 150 g Sóska
- 1 db Sárgarépa
- 1 db Burgonya
- 2 db Zöldhagyma
- 2 ek. Friss fűszernövények aprítva
- 2 ek. Olívaolaj
- Só ízlés szerint
- Fekete bors ízlés szerint
Elkészítés
Áztassa a csicseriborsót egy éjszakán át babérlevéllel.
Főzze meg a csicseriborsót bőséges vízben körülbelül 2 órán át, a sót a végén adva hozzá.
120 percVágja fel és pirítsa meg a zöldhagymát egy fazékban olívaolajon.
3 percAdja hozzá a kockára vágott sárgarépát és burgonyát, pirítsa pár percig.
5 percAdja hozzá a megfőtt csicseriborsót, ízesítse sóval, fekete borssal és friss fűszernövényekkel.
Fedje le, és főzze 35 percig.
35 percAdja hozzá a megmosott sóskát.
Keverje össze, várjon néhány percig, majd vegye le a tűzről.
Hűtse kicsit a levest, majd turmixolja simára.
Tálalja a krémlevest melegen, pirítóssal és olívaolajjal.
Mi változott
A Sóska helyett sóskát használtunk, mert a borágó nem elérhető a magyar boltokban.
Ez egy provence-i csicseriborsós krémleves, sóskával megbolondítva – ami önmagában furcsa páros, hiszen a sóska savanyú, a csicseriborsó meg földes, laktató alap. A két íz nem harcol egymással, hanem kiegyensúlyozza: a sóska savassága vágja a hüvelyes nehézségét, úgy, ahogy a magyar konyhában a citrom vagy az ecet teszi a bableveshez.
A siker nem a fűszerezésen múlik, hanem azon, hogy a csicseriborsó tényleg puhára főjön, mielőtt bármi más történne vele. Ha kemény marad, a turmixolás után is érezni fogod a szemcséket, és a leves inkább lesz dara, mint krém. Innentől minden más lépés – pirítás, főzés, turmixolás – csak ráépül erre az egy alapra.
A másik, amin múlik: a sóskát az utolsó percekben add hozzá, és ne forrald túl. A sóska pár perc alatt elveszti a savát és a színét is, ha sokáig főzöl vele – pont azt az éles, friss ízt veszíted el, amiért betetted.
Az áztatás nem szeszély, hanem fizika: a száraz csicseriborsó órák alatt vizet szív magába, és így a főzési idő a felére-harmadára csökken. Egyesek szerint sós vízben kell áztatni, hogy puhább legyen – nem, mert a só pont az ellenkezőjét csinálja, megkeményíti a héjat, ezért kerül a só csak a főzés végén a fazékba. A babérlevél az áztatóvízben nem tesz csodát, de ad egy halvány aljhangot, és sokan esküsznek rá, hogy segít a puffasztó hatás ellen is – ezt nem én találtam ki, de nem is cáfolom, mert nincs rá saját tapasztalatom.
A csicseriborsó főzési ideje – a recept szerint körülbelül 2 óra – csak becslés, a valódi jel az, hogy a szem nyomásra szétnyomódik az ujjaid között, nem pattan vissza. Ez a lépés igényli a legtöbb türelmet az egész receptben: nincs rövidítés, nincs trükk, csak lassú tűz és víz, ami fedő alatt sem forr el teljesen.
A zöldhagyma pirítása egy közepes lángon történik, azon a hőfokon, ahol az olaj már csillog, de még nem füstöl – ez az a pont, ahol a hagyma íze kibomlik anélkül, hogy megégne és keserűvé válna. A sárgarépa és a burgonya ezután kerül bele, és itt már nem a perceken múlik, hanem azon, hogy a répa éle még kemény, de a felszíne már fényes a pirítástól.
A fűszernövényeknél a lényeg nem az, hogy melyiket választod, hanem hogy frissek legyenek és a végén kerüljenek bele, nem a főzés elejére – a friss zöld illóolajai percek alatt elillannak forrásban. Kakukkfű, zsálya, petrezselyem mind működik, a lényeg, hogy ne a legerősebb illatú fajtából tegyél túl sokat, mert elnyomja a csicseriborsót.
A turmixolás előtt a leves hűtése nem kényelmi lépés: forró folyadékot botmixerrel vagy állóturmixban dolgozni égésveszélyes és a gőz nyomást épít fel a zárt edényben. Egy átlagos háztartási tűzhelyen ez azt is jelenti, hogy a leves pár perc alatt nem hűl le annyira, hogy biztonságos legyen – érdemes tényleg várni, nem csak felületesen megérinteni az edény oldalát.
A tálaláshoz adott pirítós és olívaolaj nem díszítés, hanem szerkezet: a krémleves önmagában sima és egynemű, a pirítós ropogása és az olaj zsírossága adja hozzá azt a kontrasztot, ami nélkül az egész tányér egyhangú lenne.