AI fotóCseresznyés plumcake
Puha, vajas kevert sütemény, tele friss cseresznyével, amelynek a tetejét porcukorral hintjük meg.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 350 g Cseresznye
- 200 g Liszt
- 180 g Vaj
- 50 g Burgonyakeményítő
- 1 db Sütőpor
- 1 db Vanillin
- 3 db Tojás
- 180 g Cukor
- Só ízlés szerint
- Porcukor ízlés szerint
Elkészítés
A puha vajat cukorral habosra keverjük habverővel.
Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, a sót és a vanillint, és krémes, egynemű masszává keverjük.
Külön tálban összekeverjük a lisztet, a sütőport és a keményítőt, majd fokozatosan a krémhez adjuk.
A cseresznyét megmossuk és kimagozzuk, oldalt óvatosan bevágva.
A cseresznyét zacskóba tesszük, lisztet szórunk rá, és rázogatjuk, amíg a szemek be nem lisztesednek.
A formát vajjal kikenjük és sütőpapírral kibéleljük.
A tészta felét a formába öntjük, elsimítjuk, ráhelyezzük a cseresznye felét, enyhén belenyomkodva.
Ráöntjük a maradék tésztát, majd a tetejére tesszük a maradék cseresznyét.
Előmelegített légkeveréses sütőben 160°C-on 1 órán át sütjük.
60 percFogpiszkálóval ellenőrizzük az átsültséget; szükség esetén még 5–10 percig sütjük.
Kivesszük a sütőből, és szobahőmérsékletűre hűtjük, mielőtt kiborítanánk a formából.
A plumcake-et óvatosan fordítjuk ki, hogy ne törjön meg.
Tálalás előtt szitán át porcukorral hintjük meg.
Ez egy vajas piskótatészta cseresznyével megtűzdelve, formában sütve — se nem túl könnyű, se nem túl sűrű, hanem valahol a kettő között, mert a keményítő ezt húzza el a sima piskótától a plumcake felé.
A siker két dolgon múlik. Az egyik a vaj-cukor habosítása az elején: ha ez rendesen levegős lesz, a tészta magától emelkedik, nem csak a sütőportól. A másik a cseresznye: ha csak úgy beledobod, az összes lemegy a forma aljára sütés közben, és kész a csalódás — fél tortádban nincs gyümölcs, a másik felében meg túl sok.
Erre találták ki a lisztbe forgatást. Nem trükk, hanem fizika: a nedves cseresznyefelszín a lisztszemcsékkel ragad meg, és ez a kis érdes réteg fékezi a süllyedést a sűrű tésztában. Ha ezt kihagyod, a gravitáció nyer, és a cseresznye a formádban is ugyanazt csinálja, amit a kávédban a tejszín: leül az aljára.
A vaj legyen puha, szobahőmérsékletű, ne olvasztott — ha folyós, nem lehet habosra verni, és elvész az a levegő, ami a tésztának könnyedséget ad. Ha elfelejtetted kivenni a hűtőből, inkább várj rá, mintsem mikróban erőltesd.
A tojásokat azért egyenként adod a krémhez, nem egyszerre, hogy a massza ne váljon szét — a vaj-zsír és a tojás-víz nem keveredik jól nagy adagban egyszerre, apránként viszont beépül. Ha mégis összeugrik, egy kanál a lisztkeverékből visszahúzza.
A liszt-sütőpor-keményítő hármas adja a tartást. A keményítő (itt burgonyakeményítő) attól fontos, hogy sűrítsen és puhítson anélkül, hogy a tésztát rágóssá tenné — ha nincs otthon, kukoricakeményítővel simán helyettesíthető, a szerepe ugyanaz: lágyítani a liszt glutént.
A cseresznyét azért magozzuk ki oldalt bevágva, és nem középen átszúrva, hogy a gyümölcs alakja megmaradjon, és a leve ne folyjon szét idő előtt a tésztában — egy nyitott, ép héjú cseresznye tartja magában az ízt sütés közben is.
A sütőre térve: a 160°C-os légkeverés azért van, mert a forma közepén lévő tésztának hosszú időre van szüksége, hogy a hő áthatoljon rajta anélkül, hogy a teteje előbb megégjen, mint ahogy a belseje átsülne. Ha csak alsó-felső fűtésed van otthon, számíts rá, hogy a tetejét hamarabb kell figyelni, és ha nagyon gyorsan barnul, egy fólia ráterítve segít.
Egyesek szerint elég, ha az idő letelt, és ki lehet venni a sütőt. Nem igaz: a sütési idő csak egy alsó határ, a tényleges jel a fogpiszkáló — ha száraz morzsával jön ki, kész, ha nedves tésztával, visszamegy még öt-tíz percre. A türelem itt hozzávaló: a sütő kinyitogatása közben hőt veszítesz, ami lassítja az egészet, úgyhogy inkább bízz az időben és csak a vége felé nézegess be.
A kiborítás előtti hűtés nem formaság, hanem szerkezeti kérdés: melegen a tészta még nem áll össze eléggé, és könnyen megtörik kifordításkor. Ha szobahőmérsékletűre hagyod hűlni, a belső szerkezet stabilizálódik, és egyben jön ki a formából.
·