AI fotóRopogós ricottás hrusztiki
Ropogósra sült tésztacsíkok, melyek tésztájába ricottát gyúrunk, majd forró olajban sütve porcukorral megszórva tálaljuk.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
Elkészítés
Egy tálba öntsük a lisztet, adjuk hozzá a sütőport, a cukrot és a reszelt citrom- vagy narancshéjat, majd keverjük össze fakanállal.
Adjuk hozzá a ricottát, és gyúrjuk össze kézzel a tésztát, amíg rugalmas és egynemű nem lesz.
Csomagoljuk a tésztát folpackba, és hagyjuk pihenni.
Helyezzük a tésztát enyhén lisztezett felületre, és nyújtsuk ki sodrófával nagyon vékonyra.
Vágjuk a kinyújtott tésztát téglalapokra késsel vagy fodros raviolivágóval. Mindegyik közepén ejtsünk egy bevágást.
Öntsünk egy serpenyőbe elegendő napraforgóolajat, és hevítsük 170 fokra.
Süssük a hrusztikit 2-3 darabonként aranybarnára.
A kész hrusztikit fogóval szedjük ki, és tegyük papírtörlővel bélelt tányérra.
Tálalás előtt bőségesen szórjuk meg porcukorral.
Ha sütőben szeretnénk sütni, sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és süssük 180 fokon kb. 20 percig.
20 perc
Mi változott
A sütéshez használt olajat napraforgóolajra cseréltük Napraforgóolaj, mivel a magyar háztartásokban ez a megszokott sütőolaj.
A hrusztiki lényegében egy ricottás, kevés cukros nyújtott tészta, amit forró olajban buborékosra, ropogósra sütünk, aztán porcukorban hempergetünk. Nem palacsinta, nem fánk — a trükk az, hogy nagyon vékonyra nyújtjuk, és a bevágás közepén engedi, hogy a tészta kipúposodjon és végig ropogjon, ne maradjon nyers belseje.
Azon múlik a siker, hogy a ricotta nedvességtartalma és a nyújtás vékonysága összhangban legyen az olaj hőfokával. Ha a tészta túl vastag marad, a külseje megég, mire a belseje átsül; ha túl híg a ricotta, a tészta ragacsos lesz és nem nyújtható papírvékonyra.
Egyesek szerint elég egy vastagabb, cipőtalp-szerű tésztát sütni, az is „hrusztiki”. Nem, mert akkor nem ropog, hanem szivacsos lesz — a név maga a ropogásra utal, ha az hiányzik, más ételt csináltál.
A liszt adja a szerkezetet, de itt nem a sikér a fő kötőanyag, hanem a ricotta nedvessége — ezért nem kell sok tojás vagy folyadék, a ricotta magában elég hozzá. Ha nincs ricotta, sűrű, lecsepegtetett túró vagy akár juhtúró is működik, csak az legyen a szempont, hogy ne legyen vizes, mert akkor a tészta nyújthatatlanná puhul.
A cukor és a reszelt citrom- vagy narancshéj nem a sütéshez kell, hanem az ízhez; a héjat azért reszeljük bele nyersen, mert a sütőolaj hője alatt is megmarad az illóolaj aromája. Ha nincs citrom vagy narancs otthon, vaníliás cukor is beugorhat helyette, a szempont az, hogy legyen egy aromaforrás, amit a sima liszt-ricotta kombináció nélkül hiányolnál.
A sütőpor azért kell, hogy a vékony tészta sütés közben kicsit megemelkedjen és buborékos, levegős legyen — ez adja a jellegzetes, pergamenszerű ropogást, nem a vastagság.
A nyújtás a kritikus lépés: minél vékonyabb, annál egyenletesebben sül át, és annál inkább lesz buborékos-ropogós, nem kemény. Ezt nem lehet percben megadni, azt kell nézni, hogy a tésztán átlásson a kéz — ha nem látsz át rajta, még nyújtsd tovább.
A 170 fokos olaj azt a jelenséget hozza létre, hogy a tészta azonnal buborékozni kezd a felszínén, és nem szívja magába az olajat lassú átmelegedés közben — ha az olaj hidegebb, a hrusztiki olajos, szívós lesz, nem ropogós. Otthoni főzőlapon ezt hőmérővel vagy egy kis tesztdarabbal érdemes ellenőrizni: ha az apró tesztdarab azonnal felszínre pezsegve emelkedik, jó az olaj, ha lassan merül el és csak utána kezd sülni, még várj.
Egyszerre csak 2-3 darabot süssünk, mert ha túltesszük a serpenyőt, az olaj hőfoka visszaesik, és pont az a buborékos felszín marad el, ami miatt az egészet csináljuk — ez a türelem ára, nem lehet kapkodva megsütni egy egész adagot egyszerre.
Ha az olajban sütést kerülnéd, a sütős verzió is működik, de az eredmény szárazabb, kekszesebb lesz, nem annyira buborékos — ott a jel az, hogy a széle aranybarnára fordul, a 20 perc csak a kiindulópont, nem a garancia.
A porcukrot a végén, melegen szórjuk rá, mert az olajos-meleg felszínen rögtön megtapad, hidegen lepergene róla.