AI fotóBurgonya-gató
Krémes burgonyás-sajtos gató, mozzarellával és füstölt sajttal a pürében, parmezánnal megszórva.
A címkék automatikusan, a hozzávalók alapján készülnek, ezért előfordulhat, hogy pontatlanok. Ha ez fontos számodra, ellenőrizd a csomagoláson.
Hozzávalók
- 1 kg Burgonya
- 2 db Tojás
- 160 g Mozzarella
- 150 g Füstölt scamorza
- Olívaolaj ízlés szerint
- 70 g Parmezán
- Zsemlemorzsa ízlés szerint
- Só ízlés szerint
- Fekete bors ízlés szerint
Elkészítés
Mossuk meg a burgonyát, és egy széles lábasban, bő vízben főzzük puhára legalább 45 percig.
45 percKözben készítsük elő a mozzarellát: öntsük le a levét, vágjuk apró kockákra, majd szűrjük le.
Szűrjük le a megfőtt burgonyát, hűtsük le, majd hámozzuk meg.
A burgonyát krumplinyomón át nyomjuk egy nagy tálba.
A burgonyapüréhez adjuk a tojást, sót, fekete borsot, és alaposan keverjük össze.
Adjuk hozzá a mozzarellát és a kockára vágott füstölt scamorzát, keverjük egyneművé.
Egy téglalap alakú sütőformát kenjünk ki olívaolajjal, és szórjuk meg zsemlemorzsával.
Simítsuk a burgonyás-sajtos masszát a formába, kanállal vagy spatulával egyengetve.
Szórjuk meg tetejét parmezánnal, és süssük 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig.
30 percA kész gatót hagyjuk kicsit hűlni, és szobahőmérsékleten tálaljuk a vendégeknek.
A gató tulajdonképpen egy burgonyás-sajtos rakott massza, ami kívülről ropogósra sül, belül pedig krémes marad, mint egy nagyon komoly, sajttal megtömött krumplipüré torta formában. Nápolyi eredetű, a neve is a francia "gâteau" szóból jön, mert a francia konyha hatása a 1700-as években ott erős volt – vagyis egy "tortának" álcázott krumplipüré, amit valaha ünnepi fogásként tálaltak, mert a sajt és a tojás drága hozzávalók voltak.
Azon múlik, hogy sikerül-e, hogy a püré szerkezete megfelelő legyen: se túl vizes, se túl száraz, mert a massza magában tartja a formáját sütés közben, nincs tésztaváz vagy rács, ami megtartaná. Ha a krumpli túl nedves marad főzés után, a gató szétfolyik a formában, és nem fog szépen szeletelhető maradni.
A másik döntő pont a tetején lévő kéreg: a parmezán és a zsemlemorzsa adja azt a ropogós réteget, ami nélkül az egész csak egy meleg krumplipüré lenne tálban. A sütő teteje és a massza belseje között így jön létre a kontraszt, ami miatt egyáltalán érdemes ezt külön ételnek nevezni, nem csak pürének.
A burgonyát bő vízben, forrástól számítva addig főzzük, amíg egy kés simán átmegy rajta – ez a jel, nem a perc, bár a 45 perc jó alsó becslés egy közepes méretű gumóra. A hiba, amit ez a lépés megelőz: ha alulfőzött krumplit nyomunk át a nyomón, csomós marad a püré, és azok a csomók sütés után is ott maradnak keményen a gató belsejében.
Fontos, hogy a krumplit még melegen, de már száraz, lehűlt kézzel hámozva nyomjuk át a nyomón – a hámozás utáni hűtés nem a kényelemről szól, hanem arról, hogy ne égesse meg a kezünket, miközben dolgozunk vele. A tojás a kötőanyag: ő tartja össze a masszát sütés közben, hogy ne essen szét szeleteléskor. Egyesek szerint elég csak a sajt is kötné – nem, mert a sajt megolvadva inkább folyósít, nem szilárdít, a tojás az, ami megköt hő hatására.
A mozzarella és a füstölt scamorza két külön feladatot lát el: a mozzarella a nedvesség és a nyúlósság, a scamorza a füstös, határozottabb íz és egy kicsit szilárdabb állag. Ha csak mozzarellát tennénk bele, a massza lágyabb, de kevésbé karakteres lenne; ha csak füstölt sajtot, elveszne a krémes textúra. A helyettesítés szempontja ez: egy lágy, nedves, olvadós sajt és egy határozottabb, füstös vagy érlelt sajt kombinációja kell, nem konkrét márka vagy fajta. Ha nincs scamorza, bármilyen füstölt, kemény sajt megteszi, ami jól olvad.
A forma kikenése olívaolajjal és zsemlemorzsával azt a célt szolgálja, hogy a gató ne ragadjon le, és hogy alulról is kapjon egy kis ropogósságot – ez egyfajta "fenékpáncél", ami nélkül a massza alja nedvesen tapadna a formához. A parmezán a tetején ugyanezt csinálja felülről, csak itt az olvadás és a pirulás a cél, nem a tapadásgátlás.
A sütőt 180 fokra kell előmelegíteni, mert a massza már eleve meleg (a frissen főtt krumpli miatt), itt tehát nem főzzük át az ételt, hanem a felületét pirítjuk és a belsejét összeérleljük – ezért elég 30 perc, és azt kell nézni, hogy a teteje aranybarna-e, nem pedig az órát. Egy átlagos lakásbeli sütő hőmérséklete gyakran pontatlan, úgyhogy ha 25 perc után még sápadt a teteje, nyugodtan hagyjuk tovább, ha 30 perc előtt már szép barna, vegyük ki.
A végén a türelem is hozzávaló: a gatót hagyni kell kicsit hűlni, mielőtt szeletelnénk, mert melegen a massza még nem állt össze annyira, hogy szépen tartsa a formáját – ha forrón vágjuk, csak egy krumplis kupac lesz a tányéron, nem szelet.